Ellenpont – több hang egyszerre

A szolfézs rendszerén kívül, amiről már írtam blogcikket, van még néhány jó módszer, ami segít a zene megértésében.

 

Sajnos megint, jogtalanul, rossz híre van ennek is...

Ez a hasznos gyakorlati segédeszköz az ellenpont.  Ez nem olyan, mint az ellenzék a politikában! 

A zenei ellenpont (vagyis hangjegy vs. hangjegy) nincs semmi ellen. Ellenkezőleg: a harmonikus együtthangzásra törekszik.

 

Mit jelent konkrétan az a zenei fogalom, hogy ellenpont?

Röviden: az ellenpont azt jelenti, hogy két dallamot hangról hangra vezetnek, de úgy, hogy azok szépen, harmonikusan csendüljenek fel. 

Egy ismert példa, hasonlat: az ellenpont hasonlít a keresztrejtvény elvére.

 

 

Egy ismert példa, hasonlat: az ellenpont hasonlít a keresztrejtvény elvére.

ARATÁS

PIKNIK

APÁK

Vízszintesen két szó olvasható: aratás és piknik, függőlegesen: apák. Az „a” a „k” ellenpontja, az „s” meg a „k” ellenpontja. Ehhez hasonlít a következő zenei példa:

van egy adott dallam, azaz „szólam”, ehhez kell egy második szólamot szerkesztenünk, ami az elsővel közösen, egyidőben csendül fel. A második, kísérő dallamnak két feltételt kell betöltenie: logikus, énekelhető legyen, és a másik szólammal harmonikus viszonyban álljon. 

 

A többszólamú zenét többféle szempontból is értelmezhetjük: vízszintesen és függőlegesen. Minden hangzat szerves része az egész zenedarabnak. A hangzatok, intervallumok egymásutánja megerősíti, és más szemszögből világítja meg a zenei mozgást.

 

A részletes kifejtésért olvass tovább!

Először is egy konkrét, hallható példa következik, amit mindenki ismer: a Himnusz.

Erkel Ferenc 1844-ben szerezte a dallamot, ami eredetileg énekszólamokra készült. Aki ezt meghallja és közelebbről megvizsgálja, könnyen észreveszi, hogy három különálló szólam, vagyis dallam fonódik össze, méghozzá az ellenpont szabályai szerint.

 

Készítettem egy videót, amiben bemutatom a háromszólamú Himnusz eredeti változatát – ez egy jó példa az ellenpont gyakorlati bemutatására. A kottafejekben a szolmizációs hangok kezdőbetűje van: dó=D, ré=R, mi=M stb.

 

Isten áldjon, jó kedvvel és zenével, meg aztán bőséggel is! 

Az ellenpont egy fontos zenei fenomén

 

Konkrétan azt szabályozza, hogy két, egymást követő hangforma hogyan fűződjön egymásba, illetve két szólam hogyan haladjon párhuzamosan, azzal a céllal, hogy egy időben, harmonikusan csendüljenek fel.

 

A zenekedvelők nagy része azonban nem ismeri, akik meg ismerik, mert tanulniuk kellett, azok meg nem szeretik, és fölöslegesnek, elavultnak tartják.

 

Az ellenpont azonban a modern zenében, stílusokban is jelen van. Az ellenpontozás a jazz-basszusgitár játékban fontos funkciót tölt be: „hangjegy hangjegy ellen”. 

 

Egy fontos kérdés: jó, ez logikus, és így van, de mi haszna van az ellenpont ismeretének egy átlagos zenekedvelő vagy másvalaki számára, aki hangszeren játszani vagy énekelni tanul?

 

Nagy haszna van, mert ezzel lehet megismerni, hogy hogyan tud több hang felcsendülni egyszerre. Ez meg azt jelenti, hogy ismerni kell a zene lényegét, mert szinte mindig több hangot hallunk egyszerre. Aki ezt tudatosan hallja és érti, az másképpen, érthetőbben fog a hangszerén játszani, illetve énekelni.

 

A jó versmondónak nemcsak szép hangja és jó kiejtése van, hanem érti is a vers lényegét, vagyis a mondanivalót, ami a szavak mögött van. 

 

Jómagam a zene lényegét igazán a kétszólamú ellenpontos rendszer alapján értettem meg. 

 

Nézzük meg pontosabban, hogy megértsük a zenei fenomén lényegét, az ellenpont történelmi kialakulását:

Az éneklő szerzetesek voltak az elsők, akik ezzel kísérleteztek. A szent énekek, a zsoltárok dallamát nem lehetett megváltoztatni. Ez volt tehát a kiindulóhelyzet, így csak a második szólamban (egy második dallam alkalmazása révén) volt lehetőség a változatosságra. Mivel a kvint (5.) intervallum, azaz hangforma számukra szép és tökéletes hangzás volt, elkezdték a megadott énekeiket a kvinttel kísérni.

 

A kvint hangforma („tökéletesen konszonáns”) számukra Isten szépségét és tökéletességét jelentette. 

 

Egy idő után ez a hangzás ‒ mindig kvint ‒ egysíkúvá vált, és nem is volt optimális. Mindig csak finom fagyit enni unalmas...  Hiányzott a polaritás, a konszonancia-disszonancia ellentéte. Ezért tovább próbálkoztak: a megadott dallamhoz a továbbiakban kvárt, terc és szext távolságban is szerkesztettek egy másik szólamot.

 

A második szólam megszerkesztése így egyre komplexebb lett.  Ennek a módszernek, illetve stílusnak a középkorban volt az egyik csúcspontja. Az akkori ismert zeneszerzők mesteri módon fűzték össze a különböző szólamokat, sok zenei trükköt és új  szabályokat használva. 

 

Sajnos, mint sok más zenei kifejezés, ez sem pontos. Ezt a módszert inkább „ellenhangnak” kellene nevezni. Azért, mert elsősorban két, egy időben felcsendülő hangról van szó. A pont megnevezést azért kapta, mert ha a két hangot grafikusan, a kottában ábrázoljuk, akkor két pontnak látszik. Tehát két pont van egymás alatt, azaz pont a pont ellen (hangjegy a hangjegy ellen).

 

Tehát két különböző dallam, szólam egyidejű vezetését ellenpontok (pontpárok) egymásutánjaként is fel lehet fogni. A lényeg az, hogy két különböző dallam egy időben csendül fel, és így mindig különböző intervallumokat alkotnak.
A két szólam vezetésére vonatkozó szabályok összességét, módszerét jelenti az ellenpont.

 

Egy bécsi komponista, Johann Fux írt egy nagyon jó tankönyvet: „Die Lehre vom Kontrapunkt” (Az ellenpont tana). Fux ebben a könyvben logikusan felépített módszerrel mutatja be az ellenpont, a szólamok szerkesztésének szabályait. 

 

Köztudott, hogy Beethoven és Mozart is Fux könyvéből tanulta a szólamok vezetését, vagyis az ellenpont módszerét. 

 

A zeneileg előképzett olvasó ezt gondolhatja: az ellenpont módszere régi, elavult szokás, és általában a zenei tanulmányok vége felé tanítják. A mostani szokás szerint a többszólamú zene bemutatását a hármashangzatokkal, akkordokkal kell kezdeni. Minden zenetanár, illetve zeneiskola először az akkordokkal és azok funkciójával kezd.

 

De vigyázat! A kettes-, hármas- és négyeshangzatok a különböző szólamok vezetésének végeredményei, nem pedig kiindulópontjai.

Aki nem ismeri és érti a szólamok vezetését, az nem értheti meg alaposan a többszólamú zene, illetve az akkordok alapelvét. 

A zene a hangok közötti mozgás hallható megvalósulása. Ezért a szólamok, a dallamok vezetése a fő cél, ez a feladat a legfontosabb.

 

Az ellenpont szerkesztése jó lehetőséget teremt két hang, szólam egymáshoz való viszonyának megfigyelésére, és a gyakorlatban előforduló lehetőségek kipróbálására. Két szólam egymás közötti mozgása lehet: egyenes (egyirányú), ellen- és oldalmozgás.  

 

Hogy egy intervallum konszonáns vagy disszonáns-e, azt a rezgésszámaik aránya határozza meg. Ha két hang egy időben csendül fel, akkor vagy jól összecsengő, azaz konszonáns, vagy feszülten hangzó, azaz disszonáns érzést keltenek bennünk.

 

Az intervallumok, hangzatok fontos energetikai állapotot képviselnek, amik a zene mozgatórugói.

 

Az ellenpont, a többszólamú zene felfedezése új zenei dimenziót nyitott meg a hangok világában.

 

Először mindenkinek a kétszólamú ellenpont egyszerű szabályait kellene megismernie, és csak aztán az akkordokat, a hármas hangzatokat.

 

Én is így tanultam meg a szólamok vezetését, vagyis az ellenpont módszerét, és elvégeztem a J. Fux könyvében található zenei gyakorlatokat. 

Ennek megfelelően egy hasznos tanács: kezdj te is ez ellenponttal, ha a zenét mélyebben meg akarod érteni.  Az egész nem bonyolultabb a sakkjáték szabályainál!

 

Ez is szépen hangzik, de hogyan és hol lehet megismerni az ellenpont szabályait? 

 Van egy jó, hasznos módszer a megtanulására: olyan, mint egy számítógépes program, minden le van írva lépésről lépésre, csak el kell végezned a gyakorlatokat. 

 

A leghatásosabb akkor, ha énekelve teljesíted a feladatokat. Énekelni mindenki tud! Itt most nem a közönség előtti, vagy egy karaoke bárban történő fellépésről van szó, hanem egy rövid dallam énekléséről vagy dúdolásról. Erre mindenki képes. Ha én ezt megtanultam, aki az énekórán alig mert énekelni, akkor ez neked is sikerülni fog! 

 

Ismerd meg te is a hangformákat, azok tulajdonságait, és két dallam, szólam mozgási lehetőségei! Hogy hogyan? Az ellenpont szabályainak ismerete alapján, amiket J. Fux mutat be a könyvében. 

 

Az első meglepetés: csak négy szabály van!  Ennek a négy szabálynak a segítségével mindenki megpróbálhatja a kétszólamú zene szerkesztését ‒ azaz ellenpont szabályai szerint.

 

Ha érdekel, akkor jó szívvel ajánlom neked a „Legyen a zene a Tiéd!” című könyvemet, amelyben  részletesen bemutatom ezt a rendszert.
Ennek a könyvnek az a célja, hogy te is képes legyél saját dallamot komponálni, és azokhoz egyszerű második szólamot is szerkeszteni.

 

Kedves Olvasó, négy szabály elsajátításával te is megpróbálhatod a kétszólamú zene szerkesztését! 

 

Nem hangzik hihetőnek?

Akkor győződj meg róla te magad! 

Itt van egy konkrét útmutató, illetve rövid ízelítő a könyvből.  
Azonnal letöltheted itt: ⬇️

Note: Please fill out the fields marked with an asterisk.


Tetszett a cikk?  Akkor kérlek osszd meg.

 

A te véleményed is fontos!

Write a comment

Comments: 0