A zenei gén, az Amadeus-tehetség

Zenei gén

 

Mennyi zenei gén jut valakinek?

 

Ezúttal egy zenés színházi darabot szeretnék bemutatni. A zene mellett a színházat is nagyon szeretem. A színház varázslatos világa nagyszerű!

A kép, a látvány körülbelül 32K felbontású – jobb, mint a legdrágább 8K-s Sony QLED TV készülék. Háromdimenziós képet kaphatunk 3D szemüveg nélkül is. A hang valódi, eredeti surround, mert a két fülemmel (sztereo) nemcsak a színészek közvetlen hangját hallom, hanem a falakról visszavert hangot is, tehát a hangzás valódi térhatású. A valóságnak jobb a felbontása, mint a mai kép, hang és technika együttesen. Lelkes HiFi-rajongóként is szeretem a színházat!  

A zenés színház meg egyébként is tuti!

 

Peter Shaffer: Amadeus színdarab

Tehát most Peter Shaffer „Amadeus” című nagyszerű színdarabját szeretném bemutatni. Ez egy részben kitalált történet, nem Mozart életének valódi története, inkább széles közönség számára készült. Az „Amadeus” téma nagyon jó ötlet; ez az, ami érdemessé teszi elolvasni vagy megnézni a művet. Alapvetően a zene művészetéről és Isten állítólagos „igazságtalanságáról” szól a tehetség és a zenei gének osztogatásában. Ezek a kérdések napjainkban is aktuálisak.

 

A színdarabból 1984-ben készített filmet Milos Forman, a főszerepet Tom Hulce és F. Murray Abraham játszotta. A film sikeres volt, nekem is tetszett, de színdarab még jobb! Az Amadeus egy izgalmas színházi „thriller”: Mozart nyomát követi, aki életében hamar óriási sikereket ért el, majd gyorsan eltűnt.

 

A színdarabban Antonio Salieri magyarázza el a közönségnek Mozart életében betöltött szerepét. Salieri szeretne II. József császári udvarának zenei karmestere és igazgatója lenni és a halhatatlanságot elérni olyan zenedarabok megalkotásával, amelyeket még halála után is sokat játszanak. Tehát olyan zenéket akar szerezni, amelyek őt magát is túlélik. Salieri ezt mondja a darabban (saját, laikus, értelemszerű fordításban):

 

„Hírnevet akartam. Úgy akartam szállni Európában, mint egy üstökös. De csak bizonyos módon. Zene! Abszolút zene! Egy hangjegy teljesen jó vagy rossz! Még az idő sem változtathatja meg ezt: a zene Isten művészete.”

 

A cselekmény Salieri szemszögéből van ábrázolva. Salieri azt állítja a színdarab elején, ahol öregként jelenik meg, hogy megmérgezte Mozartot, ezért bűnös volt a halálában. Röviddel Mozart titokzatos halála után olyan pletykák kezdtek terjedni, hogy a zeneszerző mérgezés áldozata lett. Igazság vagy legenda? Antonio Salierit vádolják ezzel, de valóban ő Mozart gyilkosa?

 

Erre a gyanúsításra (sejtésre) van felépítve a cselekmény, és ez bontakozik ki fokozatosan. Mi történhetett, hogy Salieri annyira utálja Mozartot? Salieri féltékeny a zsenire, csak egy felháborító kijelentéssel próbálhatja meg magát zeneileg halhatatlanná tenni, azzá, amit Mozart már régóta elért.

 

Wolfgang Amadeus Mozart ragyogó zenész, ám a tizennyolcadik századi bécsi udvar nem ismerte fel igazán a tehetségét. Salieri fel van dühödve a gondatlan, új jövevény zsenijével. Ő maga tisztában van saját középszerűségével. Ezért háborút üzen, és el akarja pusztítani az embert, akit a földön Isten eszközének tekint. Egy Mozart-koncerten Salieri felismeri Mozart valódi tehetségét és saját középszerűségét. Féltékenysége csak nő, mert Isten kirobbanó tehetséggel áldott meg egy gondatlan, sekély „gyermeket”. Salieri pedig csak annyit ér, hogy ezt felismerje…

 

Salieri: „Halkan, homályosan hallottam a zenét fentről. Hirtelen félni kezdtem. Úgy tűnt, mintha meghallottam volna Isten hangját, és olyan teremtmény által szólt volna, akinek a saját hangját magam is ismerem – egy obszcén gyermek hangját."

 

Így érzi magát Salieri, aki féltékeny a saját művészi középszerűségéből fakadóan. Vele szemben Mozart olyan zseni, aki közvetlenül Istentől kap ihletet, és akiből a zene spontán módon, erőfeszítés nélkül fakad.

Mozart  zenei tehetsége

Ez a kép Mozartról azonban csak részben helyes. Igaz, hogy a zenei tehetséget meghatározó génekből sok jutott neki öröklődés és feltehetően mutáció során, de ez még önmagában nem lett volna elég ilyen kitűnő zeneművek megalkotására. Gyerekkora óta sok órát töltött minden évben gyakorlással, komponálási feladatok megoldásával, és elsősorban kiváló képzést kapott önfeláldozó apjától.

 

Amikor később, elképzelhetetlen ütemben készült, nagyszerű kompozícióit papírra vetette, nemcsak a nagyon ritka tehetségének köszönhette ezt, hanem a több éven át megszerzett gazdag tapasztalatából is meríthetett, amelynek része volt a rendkívüli zenei emlékezőtehetsége és az a különleges képessége, hogy a fejében el tudta képzelni, a belső hallás segítségével párosítani tudta a hangokat.

Mozart minden bizonnyal vázlatokkal dolgozott, de a felesége halálát követően ezek nagyrészét megsemmisítette.

 

Mozart: „Miért félnek az olaszok az összetett, komplex zenétől? Csak annyit kell tenni, hogy megmutatjuk nekik a kromatikus átjárót, és máris elájulnak."

 

Az istenfélő Salieri elkezd küzdeni Istenével. Salieri nem tudja és nem akarja elfogadni, hogy bár Mozart egy szemtelen, komolytalan személyiség, valójában egy kiválasztott zseni, akinek a tudása mellett Salieri szerzeményei jelentéktelenné zsugorodnak.

Az irigységtől sárguló Salieri bosszút esküszik: elpusztítja Mozartot, kerüljön bármibe. A fiatal, kivételes tehetség puszta bábbá válik Salieri kétségbeesett és kegyetlen hatalmi játékában, amelyben Salieri Istent is meg akarja leckéztetni.

 

Jó példa Peter Shaffer szerző szellemes nyelvére a Mozart és József császár közötti rövid párbeszéd egy operabemutató után.

 

József: Nos, Mozart… derék munka volt. Határozottan derék. 

Mozart: Igazán tetszett, felség? 

József: Azt hiszem, igen, érdekes volt. Igen, valóban. Egy kissé… hogy is mondjam? Túl sok a hangjegy. 

Mozart: Nem értem felségét. 

József: Ne vegye ezt tragikusan, kedvesem. De vannak korlátok arra, amit a fül egyetlen este képes felfogni. Az opera ügyesen elkészült, csak túl sok hangjegyet tartalmaz. 

Mozart: Felség, csak annyi van benne, amennyi feltétlenül szükséges. Se több, se kevesebb.

 

Miközben úgy tűnik, hogy Mozart csuklóból kirázza kompozícióit, és emellett szívesen látott vendég a bécsi udvarban, a nők körében, valamint a szabadkőművesek tiszteletreméltó páholyában, Salieri gyilkos tervet készít.

Haragja és gyűlölete azonban nem csak Mozartra korlátozódik. A sértettségtől és az irigységtől fűtve Salieri kihívja maga ellen Istent, aki keservesen elárulta őt. Salieri ravasz intrikák során megmérgezi Mozart társadalmi és magánéletét, és nem hagy ki soha semmit, hogy elhallgattassa Mozartot, Isten hangját a földön.

Időközben azonban a sors közbelép, és Mozart viszonylag fiatalon meghal egy betegségben.

 

Végül pedig Salieri egyedül marad a színpadon, és minden olyan középszerű embert feloldoz, akinek nem jutott óriási zenei tehetség.

Salieri: „Minden közepesszerű embernek – most és a jövőben – megadom az abszolúciót. Ámen!"

 

Na tessék! Nekem különösen tetszett ez az abszolúció, mert azt mondja ki, hogy a kevésbé tehetséges zenészek, zeneszerzők, zenerajongók, hobbizenészek is hozzájárulhatnak a maguk módján a zenéhez. Örülök és szívesen elfogadom én is ezt az abszolúciót.

 

Mindent összevetve a színművet nagyon ajánlom, valódi öröm olvasni; nagyszerű, intelligens és vicces párbeszédek vannak benne Mozart és Salieri között, és a sztori is érdekes.

 

Maga a darab egy zenés színházi krimi, és ráadásul filozofikus is. Bárki, aki még soha nem olvasott színdarabot, az kezdje el most. Itt található egy link a könyvhöz, most csak használt példányt találtam a neten: Peter Shaffer: Amadeus. https://www.vatera.hu

 

Peter Shaffer: Amadeus, kiadó: Penguin, ISBN: 9780141188898

Vagy itt használtan: https://www.vatera.hu/listings/index.php?q=Amadeus

 

Vagy nézd meg az előadást élőben színpadon!

 

Ez a színdarab és egy jó zene „In Re Don Giovanni” Inspirált egy videofelvétel készítéséhez.

Ez a zene a klasszikus és a minimális zene keveréke, és Mozart stílusa ihlette ezt a szerzeményt. „In Re Don Giovanni”. Zene: Michael Nyman.
A harmonika a zongora kishúga. De amikor jó kezekben van, hihetetlenül gyönyörű zenét és hangokat hallhat!  Most a Lengyel harmonika együttes: A Motion Trio nagyszerű dalt játszik.: „In Re Don Giovanni”. 

Write a comment

Comments: 0